4. állomás
4. állomás
“Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.”
József Attila“Idegenek lettünk sajátunkban…” Kemény Zsigmond: Rajongók
“Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Lk 19,10
“Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.”
Mt 5,4
Péter tagadásának a megjövendölése
Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hova mégy?” Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz.” Péter így szólt: „Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted!” Jézus így válaszolt: „Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked: Meg sem szólal a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz.” Elolvasom a Szentírásból
A világ sebzettsége Ahogy növekszünk és idősödünk, tapasztalattá és élménnyé kövesedik a kiűzetés paradoxonja. Egyedfejlődésünk beleolvad az egyetemességbe, eszünkkel megértjük az eredeti bűn természetét.
És mégis: alattomosan, mintha taposóaknára lépnénk, cincál és szed szét minket, amikor feltárul előttünk a világ sebzettsége. Belső tapasztalatunk addig magunkra korlátozódik, kisebb-nagyobb bűneinket meggyónva vagy magunknak megbocsátva bízunk abban, hogy a világ azért alapvetően rendben van.
Aztán ez a remény és bizalom megtörik. Sőt, mi magunk törünk meg, mert törékenyek vagyunk, csak az Isten szerető gondoskodása tud minket megtartani. Péter háromszor játszotta el a bizalmat, és rá épült az egyház. Mi hogyan tudjuk visszaépíteni magunkban a bizalmat? A hitet?
(Fodor Krisztián)
Ének
Te vagy a fény a szívemben, Jézus,
Add, hogy ne szólhasson bennem a sötét!
Te vagy a fény a szívemben, Jézus,
Krisztus, jöjj, Te vezess utamon!
Meg szeretném hallgatni:
Megnyitom a YouTube-on
El Greco - A keresztet hordozó Krisztus
A kereszthalálba vezető út és az isteni bizalomba vetett tekintet kontrasztja.
Reflexiós kérdések:
Idézz fel magadban egy olyan helyzetet, amikor képes voltál vigaszt vagy biztatást adni valakinek, aki reményvesztetté vált.
Mondd ki magadban a keresztnevét annak, akinek vigaszt tudtál nyújtani.
Ezután még egy-két percig csendben elmélkedj:
- Nekem volt-e olyan, aki vigaszt nyújtott?
- Ki az az életemben, aki mindig biztat?
- Ki az az én életemben, akit biztatok?
A vigasztalás lelkét kaptátok
“Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak.” 2Kor 1,4
Ima
Köszönöm Istenem, hogy megengeded a csalódást és a bizalomvesztést. Fiad példáján keresztül is megmutattad, hogy a fájdalom elidegeníthetetlenül benne van a világunkban. Azonban ahogy ebben a bányában, a meddő talajon és a betonbunkerek között is sarjad az élet, úgy a csalódásainkon is idővel átszűrődik a remény, az örök igazság és örök irgalom reménye. Add, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak a csalódottságért, és add, hogy meg tudjunk bocsátani azoknak, akik megbotránoztatnak minket. Adj hitet abban, hogy végtelen irgalmad jóvá és reménytelivé formálja a lehetetlen helyzeteket is. Adj életünkbe olyanokat, akik mellénk állnak, és akik mellé mi állhatunk.