5. állomás
5. állomás
Eloi, Eloi, lama sabaktáni?- Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? - kiáltja Jézus a kereszten. Három órára sötétség borítja be a Földet.
Jézus a kereszten megfeszítve egyedül van, tehetetlen, mezítelen, szenved és Istenhez kiállt, válasz azonban nem érkezik.
XVI. Benedek pp. egy beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Krisztus szenvedésének csúcspontján, ebben a kilátástalan helyzetben is megmutatkozik Isten és Jézus folytonos kapcsolata, a Fiú Atyába vetett örök hite.
Az állomás felhívó szövegének magyarázata:
Benedek pápa emlékeztet, hogy Isten misztikus jelenléte a Bibliában bizonyos helyeken a sötétségben jelenik meg. A Kivonulás könyvében például azt olvassuk: “A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.“ Krisztus felkiáltására valóban nem érkezik válasz, mint korábban a megkeresztelkedés során, nem hallatszik Isten szava az égből, de erre nincs is szükség. Ez a felkiáltás Jézus szájából egy ima, amikor már semmi sincs ebben az életben, Isten hiánya szinte látható, de az emberi érzékekkel fel nem fogható kapcsolat mégis megvan közöttük. Jézus ekkor végsőkig azonosul az emberek szenvedésével és Isten jóváhagyja ezt a szeretetcselekedetet.
„S felfogom, hogy az az ember, akinek ezen a Földön többé semmije sem maradt, lehet boldog – még ha csak pillanatokra is –, ha bensőséges odaadással fogadja magába a szeretett ember képét. Az elképzelhető, lehető legsivárabb külső körülmények között, olyan helyzetbe kényszerítve, ami lehetetlenné teszi, hogy tettek által valósítsa meg önmagát, olyan helyzetben, amiben az egyetlen felmutatható teljesítmény egyedül a belső tartással elviselt szenvedésből áll, ilyen helyzetben is kiteljesedhet az ember a szeretetteljes szemlélődésben, abban a szellem alkotta képben való elmélyülésben, amit a szeretett emberről magában hord. Életemben először vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit is jelent valójában, amikor azt mondja az írás: Az angyalok boldogok a végnélküli fenségesség határtalanul szerető szemlélésében.”
Viktor E. Frankl - Mégis mondj igent az életre! egy részlete
József Attila: Karóval jöttél
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
“Szeretném tovább olvasni”
A rövid videó egy gazdáról szól, aki nagy gonddal építi fel maga körül a világát, amit egy vihar teljesen tönkre tesz. Az alkotásban megérintő, ahogyan a kiüresedett csalódottság megjelenik, de idővel a gazda elvesztett öröme új formát ölt. Meg szeretném nézni”
Ezt a darabot Beethoven már süketen írta egy halálközeli betegség nyomán, a címe is ezt tükrözi: “Egy felgyógyult beteg hálaimája az Istenséghez, lídnhangnemben” az elmélkedésekhez is jó aláfestő zene lehet. “Meg szeretném hallgatni”
- Tudatában vagyok annak, hogy Isten a sötétségben is, a legnagyobb kilátástalanságban is, örökké velem van?
- A legnehezebb pillanatokban eszembe jut Jézus emberi mivolta, a szenvedése a kereszten? Felismerem-e, hogy ő is átélte a megsemmisülést, de Istenbe vetett hite és megváltásunk erőt adott neki, hogy végigmenjen az úton?
Ima - Mindenféle elvárás nélkül álljunk meg egy pillanatra, próbáljuk meg észrevenni, megérezni Istennel a kapcsolatot, ami mindig jelen van, akkor is ha nem tudjuk éppen felfedezni. Nem kell irányítottan, gondolkodni, vagy aktívan keresni, csak nyitottan legyünk jelen annak tudatában, hogy Isten a legnagyobb ürességben és némaságban is lehet, hogy rejtve, de jelen van. Időzzünk el kicsit az ő határtalan szeretetének szemlélésében.