6. állomás
6. állomás
„Ez az örömünk oka: Tudni, hogy érdem nélkül szerettek minket, hogy az Isten mindig megelőzött bennünket a szeretetben.”
Ferenc pápa szavai ezek, melyek egy karácsonyi prédikációban hangzottak el. Igazi jóhír, amit üzen. Önmagunk szeretete nem előzmény nélküli. Nem nulláról kell kezdeni megtanulni. Isten már megalkotásunk óta ezt teszi, úgyhogy leginkább hozzá érdemes fordulni, ha mintára van szükségünk.
“Isten előbb szeretett minket.” 1Jn4,19
Neveltetésünk szerves része volt az alázat és a szerénység elsajátítása. Az önmagunk szeretetének (nem csupán elfogadásának, hanem szeretetének) megtanulása nehezebb folyamat. Mert mint két ragadozó madár, a gőg és az önelégültség ott röpköd körülötte. S ez sokakat elijeszt, mintha nem illene, nem szabadna szeretni megunkat. Holott nem illik, vagy szabad, hanem kell, létszükséglet!
Jézus gyakran ki volt téve provokációnak, hiszen nyíltan tanított, sokszor sarkosan fogalmazott. Az egyik ilyen alkalommal, amikor a szaddóceusok és a farizeusok egymást váltva tettek fel neki kérdéseket, a legfőbb paranccsal kapcsolatosan így válaszolt: szeresd, embertársdat, mint önmagadat! Nem volt ebben semmi forradalmi, mert Mózes törvényeiből idézett. De ha a provokatőröknek sorrend kellett, akkor íme, Isten szeretete után rögtön ez következik. Ez nem bónusz, hanem minden őszinte kapcsolat alapköve.
Nem illúzió Isten feltétlen szeretetét megsejteni. Biztos, hogy nem hétköznapi élmény, de belefér akár négy sorba is.
Megnyitom a YouTube-on
Amikor az ember önéletrajzot ír, akkor fel kell sorolnia, hogy mik a munkaerőpiac szempontjából releváns erényei, képességei. Most a lelki élet “piacát” keressük fel, ahol nem napi nyolc órát töltünk, hanem minden percünk ott zajlik. És bátran fogalmazzuk meg, hogy mi bennünk a szerethető, s mi bennünk az a tulajdonság, amivel másoknak tudunk segíteni, hogy ők szerethetőbbnek lássák magukat. Ha nehéz ez a tükörbenézés, akkor nyugodtan kezdhetjük úgy, hogy “Hálás vagyok Neked azért Uram…”. S talán ezzel a mondatkezdéssel könnyebb az őszinte önreflexió.
Négy egyszerűnek tűnő kérdésre keressünk választ.
Kihez szeretnék hasonlítani?
Kinek és minek szeretnék megfelelni?
Kit, kiket szeretnék boldoggá tenni?
És végül kik azok, akiknek a boldogságához hozzátettem és még hozzá tudok tenni?
“Magadnak teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.”
Magadnak teremtettél minket, Uram, hadd lássuk magunkat ahhoz hasonlóan, ahogy Te látsz minket.
Magadnak teremtettél minket, Uram, hadd szabaduljunk meg mindattól, ami a mi bűneink maradványa, piszka, ami a mások bűneinek maradványa piszka, mindattól, amit nem Te alkottál meg.
Magadnak teremtettél minket, Uram, hadd tanuljunk Tőled szeretni, magunkat és másokat is.
Magadnak teremtettél minket, Uram, segíts megtalálni a sötétben is a kezedet, amibe belekapaszkodhatunk.